Mikor hozzánk került...

Kuksi 2004. 11. 20-án került hozzánk.
Szülinapi ajándék lett volna, hiszen már régóta szerettem volna egy görénykét.
20-án reggel izgatottan keltem fel, hiszen tudtam, hogy ma talán valóra válik az álmom, hogy kisállatot tartsak.Tisztában voltam vele, hogy ez mekkora felelősséggel jár, és belevágtam.Mikor megérkeztünk a görcsért, mondták, hogy sajnos nincsen már egy göri sem.Anya akkor azt javasolta, hogy vegyük meg a ketrecet, és majd tavasszal, úgyis születnek kicsik, akkor majd névnapomra kapom meg.Hazavittük a ketrecet.
Épp hittanra készülődtem, amikor egyszer csak telefonáltak, hogy ha van időm, és nagyon szeretném megkapni a görit, akkor menjek el érte, nem zár be a bolt..Nagyon siettünk.Mikor megláttam, hirtelen mintha meggondoltam volna magam..Akkor hirtelen rájöttem, hogy nem akarok görényt.Persze amilyen makacs vagyok, soha nem vallottam volna be anyuméknak.
Persze ez az érzés már elmúlt, és rettenetesen örülök neki, hogy ilyen a természetem, hiszen akkor nem lenne görényem, amit igen sajnálnék..

Az első nap...

Az első napunkon egyszerűen féltem tőle...Nem tudom miért, de nem mertem hozzányúlni.Igaz, hogy vadóc volt, de általában az állatokkal tudok bánni...Ő mégis kivétel volt..
De találtam egy vastag kesztyűt, amibe meg mertem fogni.
Mindig az volt előttem, hogy mégis hogy fogom így sétáltatni nyáron...Elég fura lenne, ha kesztyűben és hosszú ujjú/szárú pulcsiban/nadrágban mennék vele...Muszály volt leszoktatnom a harapásról.
Minden 2. nap egyre vékonyabb kesztyűt vettem fel.Próbáltam higgadt maradni, és persze teljesen nyugodt, hogy enhogy megérezze, hoyg félek, és terrorizálhasson..
Mikor a legvékonyabb kesztyűmhöz értem, ami ebben az esetben pont Újévre esett, megfogadtam, hogy meg fogom fogni kesztyű nélkül.
Kaját vettem a kezembe, kinyitottam a ketrecét.Kuksi lassan, de magabiztosan totyogott a cuki kis lábaival a kezem felé.De nem harapott belém.A kezemből evett.Délután persze már végképp nem kellett a kesztyű, és azóta még játék közben sem harapott meg...

Kuksiról:

Egy aranyos, tündi-bündi kis görcs.Játékos, anti-fáradékony.Imád ásni a kertben, aminek örülök, mert nem kell nekünk szenvedni a föld puhításával.Már nem harap, szinte még játékból sem..Sajnos még nem látott másik vadászgörcsit rajta kívül, úgyhogy aki Komárom közelében lakik, azt szívesen várja-gondolom...