VADLEXIKON |
GÖRÉNY
(MUSTELLA PUTORIUS)
|
 |
A ragadozók (Carnivora) rendjének menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik a közismert kisragadozó fajunk, a görény. Közönséges görénynek nevezik, mert a Kárpát-medencében széles körben elterjedt, de egész Európában megtalálható, az Atlanti-óceán partjaitól egészen az Urál-hegységig. Közép-Európától |
kelet felé haladva, egyre nagyobb számban él. Honos Észak Afrika partvidékén is, és alfaja él az Anatóliai-félszigeten, valamint a Kaukázus-hegységben is. A Kárpát-medencében elterjedt közönséges görényünk szigorúan védett rokona a mezei, vagy molnár görény (Mustella eversmanni), amelyet tőlünk keletre, főleg Szibériában, "sztyeppinek" is neveznek. A magyar "molnár" jelzőt világos, szalmasárga színű szőrzete miatt kapta. Ritkás fedőszőreinek vége barnás-fekete. Az állat melle és lábai feketék, farka és hasa világos, a fő ismertetőjele: a farok vége mindig fekete. Nálunk legfőbb élőhelyei az alföldi ősgyepes vidékek, de kedveli a heréseket és lucernásokat is. A faj nyugat-európai irányba terjed. A tarka (más nevén "tigris") görény (Vormela peregusna euxina) pofája sárgás, hasi-nyaki része világos, háta pettyezett, fehér-fekete-tarka. Farkának vége mindig sötét. A száraz, sztyeppés, ősgyepes vidéket kedveli, de a lucernásokban is előszeretettel tartózkodik. Délen, Erdély nyugati részein, és a Bánságban is megjelent, így várhatóan nálunk is előfordulhat az Alföldön, mert a tapasztalatok szerint szintén nyugati irányba terjeszkedik. Testhossza, farkával együtt, 50-55 centiméter. A közönséges görény síkságokon, domb-és hegyvidékeken egyaránt előfordul a Kárpát-medencében. Kedveli a lomb- és vegyeserdőket, amelyeket legelők és tisztások tarkítanak, s a vágások is kedvelttartózkodási helyei. A mezőgazdasági területeken és a síkságokon kedveli az erdősávokat, az erdőfoltokat, s főleg ahol állandó jellegű víz - patak, tó, holtágak - találhatók, mert bőséges zsákmányt talál. Előszeretettel zsákmányolja a békákat, halakat, siklókat, gyíkokat is. Egérszaporodásos időszakokban messzi területeket bejár, hiszen a pockok, az egerek, az ürgék, hörcsögök, patkányok és más mezei rágcsálók a legkedveltebb zsákmányállatai közé tartoznak. Előszeretettel keresi fel a falvakat, tanyákat, ahol a háziszárnyasok fő dézsmálója: a tojástól, a felnőtt baromfiig mindent elpusztít. Hihetetlen ügyességgel férkőzik be az ólakba, pajtákba, ketrecekbe, istállókba, amelyekben elbújhat a gazda szeme elől, s csak a tetemes vérengzése, kártétele után vehető észre jelenléte, amikor már az okozott pusztítás jóvátehetetlen. A falusi gazdaságok farakásai, szalmakazlai, a szénabálák között nappal pihen, alszik. Az esti szürkület beálltától, virradatig portyázik, tehát mindig éjjel vadászik, de bő egérjárásos években, éjszakai mivoltáról megfeledkezve, gyakran nappal is elragadtatja magát. Kifejlett példányainak testhossza 35-44, farkhossza 13-17 centiméter. A hímek teste néhány centivel mindig hosszabb a nőstényekénél. Testtömegük 0,5-1,3 kilogramm között változik, a hímek súlyosabbak a nőstényeknél. Alapszíne sötétbarna, néha feketés árnyalattal. Hasi része a hátánál valamivel világosabb, de nem ritka a "fordított" színezetű is, amikor a hasi része sötétebb a hátánál. Oldalai, nyaka és pofája mindig világos, sárgás-rozsdaszínű. A farok színe megegyezik a testével, amelyet hosszú szőrzet borít. Fülei lekerekítettek, rövidek (2-3 cm), feketék, de szélei feltűnően világosak. Orrhegye fekete, orra és szemsávja, pofájának oldalrésze sárgás-fehér, szemei feketék. Megfigyelhetők sötét-gesztenyeszínű, sőt csaknem fekete példányok is. Talpának hossza 2,5, szélessége 2 centiméter. Talpa csupasz, nyomvonalán jól kivehetők mind az öt ujjának körmei és talpának sarka. Futáskor mind a négy lábának nyomai egymás közelében láthatók, ilyenkor 45-65 centiméter hosszúakat ugrik. Pacsmagolása, párzása márciusban kezdődik, de június-júliusban is megfigyelték már. Egy évben egyszer párzik, s ezt elárulja kaffogó, fújó, gyakran élesen sivító hangjával, így könnyen felfedezhető a tartózkodási helye. Kilenc hónapos korában válik ivaréretté, vemhessége 43 napig tart, június-augusztus között 4-7 kölyköt vet. A szakirodalom 11 kölyökről is beszámolt már, de ez valószínűleg ritka. A kölykök az ellés után vakok, testüket finom, világos szőrzet borítja. Szemük 32-34 nap múlva nyílik ki. Az anyának 4 pár emlője van. A kölykök gyorsan fejlődnek. Harmadik hónapos korukban már elkezdik az önálló zsákmányszerzést, öt hónapos korukban elérik a kifejlett egyedek hosszúságát. Életkoruk 6-7, ritkábban 10 év. "Büdös, mint a görény", tartja minden európai országban a népi mondás. Ennek oka az a váladék, amelyet a görény - rendszerint veszély esetén - farka tövénél elhelyezkedő bűzmirigyéből bocsát ki. Az átható szagú, bűzös nedv roppant kellemetlen szaga távol tartja a görénytől az ellenségeit. A baromfiudvarokban végzett pusztítása mellett kártétele különösen nagy lehet a fácánosokban, a kibocsátó helyek környékén, és a természetes nyúl- és fácánállomány szaporulatában és apasztásában is. Ezért a görény-populáció alacsony szinten tartása fontos feladat az apróvadas vadászterületeken. Lesen, alkalomszerűen egércincogással lehet közelünkbe csalni, de a puskázásnál eredményesebb a csapdázása. Eredményes a ládacsapda, amelyet falusi gazdaságokban évszázadok óta alkalmaznak.
Kászoni Zoltán | |